1. Bevezetés

Az otthoni sörfőzést egyre kevésbé tekintik rakéta tudománynak, de azért még mindig sokan akadnak, akiknek vak folt a téma. Az első kérdés, amit szinte minden laikus, a procedúra iránt érdeklődő ember feltesz, hogy kell-e speciális eszköz, kütyü vagy bármi hozzá, hogy otthon sört főzz.

A válasz ilyenkor egy szimpla nem, melyet kiegészítünk azzal, hogy bár különleges felszerelést nem igényel, azért van pár dolog, ami nem található meg alapból minden háztartásban és amelynek beszerzése erősen ajánlott annak, aki e gyönyörű hobbira készül adni a fejét. Jó magam sem gondoltam egészen addig, míg utána nem kezdtem olvasni, hogy egy normál fazék, lábas elég lenne ahhoz, hogy megfőzzem a sörömet, hiszen én is azt hittem, hogy a sör a gyárban készül hatalmas üstökben és azt bizony nem lehet speciális eszközök nélkül otthon elkészíteni. Nos ahogy kezdtem beleásni magam úgy vált világossá, hogy az alapokhoz néhány dolog kell és mindez nem is sok pénzbe kerül. Természetesen, mint minden más itt is igaz az, hogy minél jobban beleásod magad, annál jobban körvonalazódik, hogy sokkal bonyolultabb, mint elsőre látszik, de ez már a hardcore része, ami nem is biztos, hogy minden ember számára fontos és megismerendő.

Ami viszont fontos és ezt az információt kellene mindenhol hangsúlyozni, hogy az egész otthoni sörfőzés a higiénián múlik főként. A fertőzés lehet a legnagyobb probléma az otthoni főzés során és általában minden ízhiba vagy romlás ennek köszönhető. Természetesen aki jobban beleássa magát tudja, hogy nem csak kizárólag a fertőzés okozhat ízhibákat, de a legáltalánosabb probléma ez.

Érdemes informálódni az első főzés előtt, hogy milyen sörök vannak, melyiket mennyire nehéz lefőzni, melyik milyen körülményeket igényel és ezeket tudom-e biztosítani és persze ott van a talán legfontosabb, hogy mely fajtákat, típusokat szeretem. De természetesen az sem mérvadó, mert lehet, hogy imádom a Lambic vagy Gose söröket mégsem ajánlanám első főzésre ezek készítését, mivel még gyakorlott sörfőzőket is próbára tesznek.

Ha megtaláltuk mi az amit szeretnénk főzni és ami képességeinknek és körülményeinknek is megfelel (általában ez egy egyszerűbb ale), akkor jön a következő lépcsőfok, hogy közöljük családunkkal, barátunkkal, barátnőnkkel vagyis azzal akivel egy háztartásban élünk, hogy egy bizonyos napon a lakás konyháját kibérelnénk úgy 6-8 órára (kezdőknél akár 10-12-re is) és klassz kis rumlit csinálnánk benne, ja és ezen a napon keményen fog terjengeni a maláta és komló illat. Nem mindenki tolerálja ezeket, én speciel imádom mindkettő illatát.

Majd mikor megfőztük és erjesztőbe raktuk első sörünket, akkor jön az egyik legnehezebb része az otthoni sörfőzésnek, mégpedig a várakozás. Bizony ez az a rész, amikor már csak arra kell figyelnünk, hogy a megfelelő hőmérséklet legyen az erjesztőben és hogy ne érje oxigén a sört, de ezt egy jól záró normál erjesztő tartály vagy vödör tudja is.

Végül egy kis palackozás és két-három hét várokozás és máris hívhatjuk össze a barátokat, ismerősöket, rokonokat, hogy ünnepélyesen kibonthassuk az első sörünket, ami a legtöbb esetben fantasztikus élmény lesz a sör valódi minőségétől függetlenül. Nekem például amikor először bontottam fel első sörömet, ami egy kész csomagban árult IPA volt, úgy éreztem, mintha a vak látást nyerne egyik pillanatról a másikra, vagy a süket hirtelen meghallaná a körülötte nyüzsgő világ minden zaját. Aztán mikor lefőztem még pár sört és újra a kezembe került első söröm, akkor már éreztem, hogy nem is volt az annyira húúú, de ez természetes.

Az idő előre haladásával már nem az lesz izgalmas (legalábbis nekem), hogy újra és újra főzzek egy sört, hanem hogy még mélyebb ismeretet szerezzek egy-egy összetevő tulajdonságaiban, viselkedésében. A legtöbben, akik otthon főznek sört vagy már az első, de legkésőbb a második, harmadik alkalommal már egy rendesen megkomlózott sört főznek, ami teljességgel érthető, hiszen eddig nem igazán lehetett Magyarországon olyan söröket kapni, ami e nedű fűszerétől hemzsegett volna. Ma már kezd kibontakozni egy új sör kultúra, ahol végre olyan helyére kerül, ahova egyébként valójában érdemes volna, a borral egy szintre. Igen szándékosan említem a bort, hiszen eddig a bor volt talán az az ital, amely minőségi italozást kínált.

Amint elérünk arra a szintre, ahol már emberek kulináris élményként fogyasztanak majd egy üveg sört és baráti összejöveteleken taglalják, hogy milyen virágos, gyümölcsös esetleg fűszeres karakterek érződnek az italukban, akkor a “nép itala” végre felemelkedhet egy minőségi szintre, de ehhez szükség van minél több emberre, aki otthonában főzi és fogyassza saját sörét, amit minőségi alapanyagokból főz és felelősséggel fogyaszt 🙂

Most pedig térjünk át arra, hogy miből és hogyan készül a sör: Kezdjünk bele!

Hozzászólások lezárva.