5. Erjesztés/Erjedés

Azért a kettős cím ezen résznél, mivel maga az erjedés egy olyan folyamat, amiben mi “csupán” csak segítők vagyunk, a munka nagy részét maga az élesztő végzi el. A sör készítésnél alapvetően 4 különböző erjesztési formát különböztetünk meg. Az alsó, felső és spontán erjedést valamint a hibridet. Alsó erjesztésű sörök a láger sörök, amiket az ipar túlnyomó részt készít és ami a piac jelentős részét lefedi, és amire a legtöbb otthoni sörfőző panaszkodik a minőséget illetően. Az tény, hogy az ipari sörök között igen soknak kifogásolható a minősége, de azt el kell mondani, hogy jó láger sört készíteni nagyon nehéz és még a gyakorlott sörfőzőt is próbára teszi. Ezért van az talán, hogy a legnépszerűbb a házi sörfőzők között a felső erjesztésű sörök készítése, avagy aleké. A spontán erjesztésű és hibrid erjesztésű sörökről nem fogok írni, mert ebben egy kezdőnek véleményem szerint még nem szabad elmélyednie addig, amíg a felső erjesztésű sörök terén kellő tapasztalatot nem szerez. Egyébiránt keressen rá nyugodtan az akit komolyabban érdekel, az én célom ezen oldalakkal a kezdő vagy még csak az ismerkedési fázisban lévő sörfőzők informálása és bátorítása.

Tehát kimondhatjuk, hogy kezdésképpen érdemes egy felső erjesztésű élesztővel dolgoznunk, azaz valamilyen ale-t főznünk. Ezek a sörök magasabb hőmérsékleten erjednek, tehát egyes fajtái akár egy szobában is jó minőségű sört eredményeznek.

Maga a folyamat azzal kezdődik a hűtés végezte után, hogy a megfelelő hőmérsékletű sörlevünket átmerjük az erjesztő tartályunkba, vödrünkbe. Van aki szűrőn, pelenkán leszűri a sörlét, de olyan is akad aki ezt kihagyva egyből az erjesztőbe engedi. Miután már átkerült a sörlét “levegőztetjük”, ami annyit takar, hogy oxigént juttatunk bele. Ezt lehet többféleképpen csinálni, de a legegyszerűbb, ha egy merő edénnyel a kimert sörlét 30-40 cm-ről visszaöntjük, aminek köszönhetően habos lesz, de ez pont így jó. Ha ezzel megvagyunk hozzáadhatjuk az élesztőt, ami lehet szárított (ezt javasolnám kezdőknek) vagy folyékony is (ebben az esetben startert kell készítenünk). Amikor beleöntöttük az élesztőt érdemes még együtt is párszor megkavarni a sört és ezután pedig légmentesen lezárni az erjesztőt, majd elhelyezni egy olyan helyre, ahonnan nem kell elmozdítanunk a folyamat befejeztéig. Na de meddig is tart ez? És itt nem lehet általános idő intervallumot megadni, hiszen ez a rész a sörfőzés legkritikusabb pontja, amiben, mint említettem csak segédkezünk, ami annyiban merül ki, hogy megteremtjük az élesztőnek a tökéletes körülményeket. A lényeges, hogy állandó hőmérsékletet biztosítsunk neki, ami ideális számára.

Nem elengedhetetlen, de elég erősen ajánlott, hogy beszerezzünk egy mérő műszert, amivel mérni tudjuk sörlevünk sűrűségét. Angolul gravity-ként találkozhatunk vele, vagy balling-ként. Mindkettő ugyanazt hivatott jelezni, de más rendszerben, szóval válasszuk egyiket vagy másikat és azzal a metódussal dolgozzunk az erjedés egésze alatt. Amennyiben van műszerünk, akkor mérjük meg az erjedés megkezdése előtt a sörünket és írjuk fel a kapott számot. Majd pár nap elteltével ismételjük meg ezt a mérést (ezért érdemes olyan erjesztővel dolgozni, amin van csap mintavételezésre). Az interneten fellelhető olyan kalkulátor, amiből meg tudjuk állapítani, hogy kell-e még erjednie a sörünknek, vagy az erjedés befejeződött. itt egy–> Mérő műszer nélkül csak arra hagyatkozhatunk, hogy a kotyogónk “dolgozik”-e még vagy sem, de ez nagyon csalóka, hiszen az erjedés nem áll meg attól, mert nem látványos és bizony előfordulhat, hogy lepalackozunk egy még erjedésben lévő sört, ami nem kívánt eredményeket hozhat. Ezért a legáltalánosabb tanács az lehetne, hogy az erjedés kezdetétől számítva 10-14 nap elteltével már nagyon valószínű, hogy sörünk készen áll a palacka folyni. Ha úgy ítéljük, hogy készen van az erjedés akkor tovább is léphetünk az utolsó fázisra otthoni sörfőzésünk folyamatában. Következzék a Palackozás!

Hozzászólások lezárva.